Az első jól sikerült gitár

Több mint harminc évvel ezelőtt, gyerekfejjel láttam egy osztálytársamnál egy elektromos gitárt, ez ösztökélt arra, hogy elkezdjem készíteni az első gitáromat, aminek csak a formájából lehetett következtetni arra, hogy az gitár. Természetesen azóta nem folyamatosan készítettem gitárokat (munka, család) és talán a kedv is alábbhagyott. Mivel autószerelő vagyok, a szakmámban és a gitárkészítésben nem sok a közös vonás, de 3-4 évente mindig próbáltam tökéletesíteni innen-onnan szerezve tapasztalatokat. Az anyagi vonzaton túl még egy probléma megoldása váratott magára egy jó darabig, a nyakmerevítés, (mivel a megfeszített húrok mindig meghajlították a nyakat, ezáltal túl messze kerültek a húrok a játszólaptól) amihez a Kevin Guitars honlaptól kaptam segítséget. (Ezúton is köszönöm)

Elérkezettnek láttam az időt 2009 szeptemberében, hogy újra nekilendüljek, és megépítsem a három éve saját magam szárított alapanyagból a gitárt, ami itt az oldalon található.  Az építéshez rendelkezésre álltak megfelelő eszközök, így már csak az alkatrészek, ill. szerelvények beszerzése maradt hátra, amit csak Budapestről, az Oroszlánbarlangból tudtam beszerezni, ahol jó tanácsokat is szívesen adtak az áru mellé.

Sajnálatos módon nem készítettem minden munkafolyamatról képeket, mert akkor még nem gondoltam arra, hogy az interneten bármit is közzéteszek a gitárról (ez a fiam rábeszélésére történt). A gitár formája egy 1979-es Ibanez 300 Roadster-ből indul ki, de egyes alkatrészek Stratocaster másolatok, illetve a híd Les Paul, tehát nem márkahű.

A gitár nyaka nemes fa hiányában bükkből készült kottalappal egyben, amiben sikerült elhelyezni az acélmerevítőt, ezáltal megoldódott a régi probléma. Szalagfűrésszel vágtam ki, ahol nem kellett, ott nem ragaszkodtam a szabvány méretekhez. Később függőleges maróval a nyak hátsó részén hosszirányban vágtam ki a merevítő pálcának a helyét, majd előkészítettem a húrfeszítők furatát. Utána következett a játszólap/kottalap bundozása, ami nem egyszerű feladat, mivel a kottalapnak ívesnek kell lennie, a bund pálcák pedig egyenesek. Ezeket ívesre hajtva egy előre elkészített segédeszközzel (egy azonos körívű kicsiszolt fa) tudtam a fűrészelt nútokba beütni illetve beleragasztani, utána síkba csiszolni.

A vörösfenyőből készült test három részből van összeragasztva, egyrészt mert nem lehet olyan széles alapanyagot szerezni, másrészt végső száradási szempontból, hogy ne hajoljon meg. Miután megrajzoltam a körvonalait, körbefűrészeltem, majd kimaróztam a pickup-ok illetve a nyak csatlakozási helyét. Mint később megtudtam, a gyárakban ez a művelet a nagyipari gépeken fordított.

A nyakat meghagytam saját színében, hat-hét réteg lakkot raktam fel két rétegenként polírozva. A test fényezése egy a fára felvitt záró réteggel kezdődött, majd nyolc réteg kétkomponensű festék felvitele következett. A takarólap 6 milliméteres rétegelt lemezből készült, amire hat réteg szintén kétkomponensű fehér festék került.

Elérkeztem az összeszereléshez. A nyakat négy csavarral illetve egy lemezzel fogattam a testhez, felszereltem a húrfeszítőket, és a felső hidat, ami állati eredetű csontból készítettem.

Következhetett az elektronika bekötése, ez az interneten talált bekötési rajz alapján történt, ami már gyári Fender hangzást eredményez.  Immáron négy hónapja megvan, hangolni ritkán kell (egyedül E1 húrt, a húr minőségéből eredően), a nyak nem hajlik.

Véleményem szerint a gitárépítésbe sok improvizációt és egyedi gondolatot lehet bevinni, attól lesz saját, attól lesz a miénk. Persze vannak törvényszerűségek, amik sok évtizedek alatt alakultak ki, és amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni.